szél fújt, eső hullt

by Marti

Tegnap azon sírtam, hogy a szandálom két szép vízhólyaggal köszönte meg a parti sétát; de sebaj, ma a csizmám nem volt ilyen hálátlan. A puha meleg gyapjúbélés nem töri a lábat.

Egész délelőtt szakadt az eső és fújt a szél, ami azért is extra szar így együtt, mert a nagy szél elfújja az esernyőt a fenébe, úgyhogy az ember eleve anélkül indul útnak, előre elkönyvelve a bőrig ázást. Miután bérletem továbbra sincs, lélekben felkészültem az újabb nagy menetre. Negyed négykor aztán, pont, amikor kiléptem a házból, csodával határos módon elállt az eső, és csak a szél maradt.  Jó nagy habokat vert a tengeren, és a sirályok is élvezték nagyon. Egy helyben “ácsorogtak” a levegőben, bandákba verődve; pont úgy festettek, mintha egy láthatatlan kéz csak úgy odatette volna őket egymás mellé a szélben, kitárt szárnyakkal.

Én is nagyjából úgy nézhettem ki, az elemekkel küzdve, mint a sirályok; próbálkoztam mozdulni előre, de sokszor egy tapodtat sem tudtam lépni :) Kapaszkodtam nagyon a sapkámba, hogy el ne fújjon a szél… Mire beértem az étterembe, úgy éreztem, a lélek is odébbállt belőlem.

Ja, kaptam anyámtól levelet. Azt írja, döglesztő meleg van odahaza, negyven fok.

Itt fele annyi sincs.

Advertisements