– Mizu?

by Marti

Az Angolföldre tévedő kelet-európait örök életében irritálni fogja a köszönéshez itt szorosan hozzátartozó How are you? (How you doing?, How have you been? stb.) kifejezés. Nincs egy ártatlan helló hávárjú nélkül.

Így fest egy szimpla szia az angolban:

– Hi, how are you?
– I’m good/fine thanks, how are you?
– Not too bad / Good, good /I’m good too.

Az én gyomrom nehezen veszi be a hi-t követő felesleges szószaporítást, de itt ez van, ezt kell szeretni. Ha a köszönést valamiféle társalgás követi, a dolog így néz ki:

– Hi, how are you?
– I’m good/fine thanks, how are you?
– Not too bad / Good, good / I’m good too. Bla-bla-bla…

Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy mégsem lehet a hávárjút hogy vagy?-nak fordítani, mert hát 1.  a magyar nyelvet beszélők nem kérdezgetik egymást folyton a hogylétük felől, 2. a rá adott válasz gyakorlatilag független az illető hogylététől. Nem fogadjuk pl. a hávárjút -Feel liket shit, how are you? és hasonlókkal. Sőt, ha a beszélgetést direkte azért kezdeményezzük, hogy általános szarullétünket megtárgyaljuk valakivel, elsőre akkor is azt mondjuk, I’m good thanks. Tehát ha már mindenképp fordítani kellene, én a mi újság?-ot használnám. Erre a válasz általában semmi, nem sok meg ilyesmi – de javítsatok ki, ha tévedek. Ráadásul vissza is kérdezünk: -és veled? – amire a válasz szintén semmi. Aztán jöhet a dolog lényegi része, amikor a delikvens beszámol az elmúlt időszakban történt töménytelen mennyiségű eseményről.

*

Aztán az ember nyelvi fejlődésében elérkezik a pillanat, amikor minden undorát leküzdi és elkezd hávárjúzni vadul. A spanyoloknak például nem tart ez két évig, mint nekem, nekik jön automatikusan. A szlovákoknak, lengyeleknek és cseheknek kicsit tovább tart, és hát a magyarok – roppant lassan állnak kötélnek. Előbb-utóbb aztán az összekeveredett kelet-európaiak is hávárjúzni kezdik egymást, és végre mindenki egy nyelvet beszél.

Advertisements