Ébredésről és munkáról

by Marti

Az ember reggel felkel, elmegy dolgozni, délután hazamegy, eszik, tötymörög (szociális életet él, filmet néz, ruhát mos stb.), aztán este lefekszik aludni. Én meg délután felkelek, elmegyek dolgozni, éjszaka hazamegyek, eszek, tötymörgök (ld. fent), aztán valamikor hajnal-reggel lefekszek aludni. A dolgok a rendes kerékvágásban haladnak, a biológiai órám ismét jó ritmusra jár.

Vannak reggeles/nappalos meg estés/éjszakás emberek, kinek-kinek melyik esik jobban, nekem az utóbbi. Ha dél előtt kényszerülök bármit is cselekedni, úgy érzem, mintha lapáttal ütnének, mondjuk így voltam ezzel világéletemben. Múlt héten egyszer háromra kellett mennem dolgozni – valami esküvő volt -, ami azt jelentette, hogy fél egyre be kellett állítanom az ébresztőt. Tegnap pedig split shiften voltam (ebéd-szünet-vacsora), 12-kor kellett megjelennem… ébresztő fél tízkor… ááá! Egész nap nagyon szurkoltam magamnak, nehogy elaludjak hirtelen, végül csak vacsoraszervíz előtt tíz perccel tört rám az álomkór, ami nagyon szar volt, de szerencsére elkergettem hamar.

Ilyen ez az étterembiznisz. Feladatkörtől függően alakul az ember életritmusa. Egy rendes étteremben van mondjuk két shift, ebéd meg vacsora, ez általában 11/12-4-ig, a vacsora 6-11/éjfél/egyig tart. Vagy egyik, vagy másik, vagy mindkét shift. Konyhaoldalról ugyanez 9-2.30/3-ig ill. délután 4-10/11-ig tart, függően attól, mikor van az utolsó rendelésfelvétel az étteremben. A desszertes szakács mindig nagyobbat szív, az ő shiftje elhúzódik, értelemszerűen. Van, hogy szegény még akkor is az utolsó rendelésekre vár, amikor a konyha többi személyzete már rég elpakolt, összetakarított és beült a kedvenc pubjába sörözni. Pénteken és szombaton este van a nagy meló, két shift alatt annyit dolgozik az ember, mint a hét többi napján összesen. Szabadnap hétvégére felejtős… Hotelekben mindehhez hozzájön egy reggeli műszak is, ami a felszolgálóknak kb. 6/6.30-11/délig, a szakácsoknak kb. 5-10.30-ig tart. Itt a hétvégi reggelik a gyűlölt műszakok, főleg a vasárnap, amihez sok helyen hozzácsapódik a vasárnapi ebéd is, extra hosszú műszakot eredményezve. A reggeli műszaknak általában megvan a külön személyzete hotelekben, ami humánus megoldás, figyelembe veszi az emberek biológiai ritmusát. Néhány helyen azonban, mint például a hiltonban, szarnak erre magasról és össze-vissza pakolják a dolgozók shiftjeit: reggeli+vacsora, vasárnap reggeli+ebéd, vacsora+következő nap reggeli (ami rettentő szar!); ugyanígy szakácséknál. Az ember örül, ha nem split shiftet kap, mert a két szervíz közötti szünet éppen jó a semmire: mire hazaérnél melóból, már fordulhatsz is vissza, városban lődörögni kinek van kedve (főleg, ha szar az idő), a munkahelyen meg senki nem fog bennmaradni.

Örülök nagyon a jelen helyzetnek: a biológiai determináltságomhoz tökéletesen passzol a munkaidőm. Francnak lenne kedve reggel hétkor kelni.

Advertisements