A viszki és a májunk

by Marti

Problémáink vannak az alkohollal, de próbálunk kilábalni belőle.

A probléma az, hogy elfogyott.

Lakótársunknak van ez a szépséges viszkigyűjteménye a kandallópárkányon, tisztára, mint a filmekben. Nehéz nap után a főhős hazaér, tölt egyet a kedvenc tizennyolc éves chivas regaljából és fáradtan lerogy a karosszékébe. Ha lenne a kedvencéből. De nincs, mert a két albérlő csaj köddé változtatta.

Neeeem, nem. Nem ittuk meg az egész fél üveggel. Rosszabb.

Elfőztük.

Az itt következő rövid szünetben lehet dobálni ránk
a köveket, paradicsomot, kést, lapátot és kapanyelet.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Ennyi elég lesz, köszönjük.

Szóval a lakótárs csóka lelépett még két hónapja nyaralni, tegnapelőttre ígérte magát vissza. Kicsit ugyan késett, mert csak ma reggel érkezett, de ezt igazán nem fogjuk felróni neki. Távollétében éltünk, mint hal a vízben: kicsit átrendeztük a nappalit, vigyáztunk, hogy szép tiszta maradjon, rendszeresen takarítottunk, szellőztettünk, eltüntettük a romokat az ablakszerelők után stb. Nemigen basztattuk az ő cuccait, max annyira, hogy elrakjuk őket az útból és derékszögbe állítsuk valamelyik eldugott zugban. Semmi extra, érted. Mindenki más a feje tetejére állította volna a házat.

Meg mondjuk megittuk az üveg ginjét meg a fél üveg vodkát. A gint pár napja pótoltam, vettem egy üveggel, de aznap már sehol sem találtam abból a vodkából, úgyhogy az tegnapra maradt, a viszkivel együtt. Amit elfőztünk. Nem is tudom, milyen indíttatásból kerestem rá a neten, de majd beszartam, amikor leesett, hogy ezt bizony nem fogom tudni megvenni a sarki italboltban. Messze prémium kategóriás a cucc, sehol sem kapható Brightonban, megnéztem. Végül a Palmeira square-i bor- és italszaküzletben ajánlotta fel az eladó csóka, hogy másnapra megrendeli(!) nekem. Kicsit elhűltek, mikor elmeséltem nekik a sztorit.

Ami amúgy csak annyi, hogy a libamájnak már éppen ideje volt a seggére verni, már két hónapja érlelődött a fagyóban. A szakácsnő ötlete az volt, hogy marináljuk egy napig viszkiben – – igen, abban -, mi tagadás, a vacsora meglehetősen exkluzívra sikerült, nem csak a libamáj meg a viszki miatt, de a fellépők között volt egy homár is és némi szarvasgomba. A máj akkora volt, mint a fejem, úgyhogy a fele megmaradt, nyersen.

Katica másnap levákumozta a továbbra is viszkiben úszó májcit, majd mittudoménmennyi ideig sous vide-álta alacsony hőmérsékleten, azonmód, vákumpack-ben, és így került vissza a hűtőszekrény polcára. Foie gras paté készül belőle, a házibulira. Kiötlöttem, hogy áztatott aszalt sárgabarackot is tegyünk bele – találd ki, miben áztak a szemek… Végül, miután kis kerek formákba került a paté, a tetejére légzáró rétegként viszkis vaj került…

Csak halkan jegyzem meg, a világ legfinomabb májkréme lett.

Nemrég telefonáltak az italszaküzletből, hogy az árut leszállították hozzájuk, a nap folyamán bármikor átvehetem, ötvenhárom font megfizetése ellenében.

Azt amúgy egyikőnk se tudja, milyen íze van az italnak, meg se kóstoltuk. Na majd most.

Advertisements